Becsüljük a múltat, tiszteljük a jelent, küzdjünk a jövőért!

Csetneki Magyar Csipke—Szontagh Nővérek

A Csetneki Magyar Csipke Alapítvány hivatalos honlapja

Csetneki Magyar Csipke /1880 - 1940/

 

Az 1880-as években Gömör megye felső részében Csetneken, Szontágh Erzsébet (született 1856. szeptember 23., meghalt az 1917-ben) és testvére Aranka (született 1858. július 14. meghalt 1950. július 21-én, 92 éves korában) segíteni akartak a munka nélkül maradt asszonyokon, s régi tervük megvalósításán dolgoztak. Asszonyokat, lányokat foglalkoztató háziiparról álmodtak. Ekkor ismerkedtek meg az írlandi csipkével. Átvették a kedvelt csipke készítésének módját, de eredeti magyar tervezések után dolgoztak. Fő motívumok a bajusz, karika, gránátalma, cseresznye, rózsa,

1905-ben már annyi jó minőségű munkájuk volt, hogy a Budapesti Iparművészeti Múzeumban kiállítást tudtak rendezni. Igazán ez lendítette fel az „üzletet”.

A terveket Szontagh Aranka készítette. 1907-ben 192 különféle tervrajza volt munkában. Első vidéki tanfolyamot Kecskeméten tartották a nőegylet kérésére. Ekkor kapta a csipke a – Szontágh-csipke elnevezésbe nem egyeztek bele a nővérek –  a Csetneki csipke nevet. Nagy Magyarország minden nagyobb városában voltak tanfolyamok, így Temesváron, Désen, Kolozsváron, Zágrábban, Budapesten, s nem utolsó sorban Csetneken is sokan készítették a Csetneki csipkét. Felhasználói nem csak Magyarországon voltak, de minden héten indult csipke-csomag Amerikába.

1908. decemberében Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter védnöksége alatt megrendezett Eperjesi Tulipán szövetség Magyar Védőegyesület kiállításon és vásáron emléklapot ajándékozott a rendezőség a testvéreknek.

A kézimunkaüzletben – Budapest, Párizsi utca 9. – gyakran csak mintadarabok voltak, képeslapokon számmal jelölték a csipkéket, s rendelésre dolgoztak.

Aztán jött az I. Világháború, amely megbénított minden üzleti forgalmat. Amerika visszavonta a megrendeléseket, a Szontagh nővéreknek is vissza kellett mondaniuk a bedolgozók munkáit. Időközben Erzsébet meghalt, s halálos ágyán megígértette testvérével, hogy folytatni fogja a Csetneki csipke fejlesztését.

A háború alatt és után jó ideig kényszerű szünet volt a csipkekészítésben, s csak 1921 táján kezdte Aranka látni a lehetőséget az újrakezdésre. Új mintákkal, kisebb tanfolyamokkal kezdte a régit újból, szerényebb körülmények között. A régi bársony ruhákat díszítő vastag csipke nem illett az új divatú lenge zsorzsett anyagokhoz, a csipkét is finomítani kellett.

A kezdetben alkalmazott horgolással történő minta összeillesztés helyett, a varrással, csipkeöltéssel dolgozták össze az elemeket, a csipke finomabbá, lengébbé vált. A horgolás akármilyen vékony fonalból készül, mégis vastagabb a varrott lábaknál. Megváltozott a motívumok készítési módja is, amely annyira eltérő lett a rendes horgolástól, hogy aki nem tudja nehezen jön rá a módjára. A vastag betétfonal, helyette vékonyabbat használtak. Ez a technikai változtatás még jobban eltávolította a Csetneki csipkét az ír-csipkétől. A motívumokat pedig a rendkívül vékony írlandi cérnából horgolták.

1940-es években még élt a Csetneki csipke, de már nehéz körülmények között, a II. Világháború teljesen elfeledtette. Aranka nagy szegénységben, elhagyatottan élte élete utolsó éveit.

 

Csetneki Magyar Csipke /1996 - 2008/

 

Medgyesi Károlyné Vághy Ida Aranycsipke-díjas csipkekészítő 1996-tól kutatja a Szontagh nővérek hagyatékát, a Csetneki Magyar Csipke történetét. Tanulmányozza a régi darabokat, maga is belefogott a csetneki csipke készítésébe Tanítja a technikát, széles körben ismerteti a Csetneki Magyar Csipke történetét. A lelkes tanítványokkal régi rajzok alapján elkészítik a csipkéket. A régi elemek felhasználásával a kivitelezés hagyományának megtartásával, saját tervezésű, és készítésű munkáikat rendszeresen kiállítják.

1998, július végén – Szontagh Aranka születésének 140. évfordulóján – Budapesten a Deáktéri evangélikus templomban emlékező istentiszteletet tartottunk. Az előtérben, két vitrinben mutattuk be a régi és új készítésű csipkéket.

1998 júliusától rendszeresek a kiállítások, bemutatók: Jakabszállás, Kiskunhalas, Debrecen, Zalaegerszeg, Esztergom,

2000-ben családom segítségével magánkiadásban jelent meg „A Csetneki Magyar Csipke múltja és jelene”  című könyvecske, mely rövid történeti áttekintést ad, tartalmazza a készítési technikát és néhány eredeti mintát.

2001-ben A Magyar Csipkealapítvány rendezte meg a „Kendők, keszkenők” című kiállítást. Ekkor mutatta be Lipcsei Lászlóné az általa készített, eredeti mintájú stólát, melyet a zsűri első díjjal jutalmazott.

2002 augusztusában a Iparművészeti Múzeum rendezte meg a „Csetneki csipke múltja és jelene” című kiállítást. A kiállításról készült a www.imm.hu/csipke honlap.

2004 februárban létrehoztuk a „Csetneki Magyar Csipke Alapítvány”-t.

Elérhetőségünk: csmcsalapitvany@freemail.hu

Tel: 06/52-314-355

 

A kisasszonyok által

használt végjegy

A csipke története