Medgyesi Károlyné (Vághy Ida) vagyok, 1921. 02. 04.-én születtem Kispesten.

1925-ben Szolnokra költöztünk, itt végeztem az általános és polgári iskolát. Sokféle kézimunkát tanultunk, hímzést, horgolást, rececsipke készítést. 1936-ban Debrecenbe költöztünk, ahol sikerült vágyaimat valóra váltanom. Tanulmányaimat a Svetits Nőipari Iskolában folytattam. A jó alapokat tudtam fejleszteni, a női szabó szakmát is megtanultam, és 1941-ben sikeresen mestervizsgáztam.

Ezután már szakszerűen tudtam a ruhákat díszíteni és a lakás csinosítására a kézimunkákat elkészíteni. 1948-tól tanítottam az államosított nőipari iskolában. 1963-tól a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium gyakorlati foglalkozás keretében női szabó szakma alapjait tanítottam. Nyugdíjas korom óta (1978) szakkörvezetőként a lakótelepi Petőfi emlékkönyvtár ad helyet a nyugdíjasok kézimunka körének. Először makraméval, kötéssel, és horgolással foglaltuk el magunkat, évente kiállítást rendeztünk munkáinkból. Könyvekből tanultam meg a zsinórcsipke készítését és 1980-tól főként ezzel foglalkozunk.

1986-tól az Iparművészeti Lektorátus zsűrizte munkáinkat, így már értékesíteni is tudtuk. Főként ruha kiegészítőket tervezek, gallért, blúzbetétet. 1986-ban a Clara Szalon divatbemutatójára terveztem ruhadíszeket. Régi könyvekből és folyóiratokból elevenítettem fel a rececsipke mintáit, melyekből újabb munkákat terveztem.

1995-ben a Mátrai Alapítvány Aranycsipke pályázatán különdíjat kapott a boleró, melyet én terveztem és Lengyel Mihályné készített el.

1997-ben, találtam rá a századforduló körül megjelent könyvekben a csetneki magyar csipkére, jelenleg ennek készítésével foglalkozom.

Tovább keresem e különleges magyar csipke eredetét és mintáit. Ebben nagy segítséget adtak a Szontagh család örökösei és a budapesti csipkegyűjtők. 1998 óta rendszeresen rendezünk kiállításokat.

2000. februárban A csetneki magyar csipke múltja és jelene című könyvemet ismertettem az érdeklődőkkel a debreceni Helytörténeti Fotótárban. Kiskunhalason a II. Nemzetközi Csipkekiállításon mutattam be a rececsipkéből készült templomi garnitúrámat.

2001. szeptemberben Kiskunhalason Életműdíjat kaptam, munkáimból kiállítást rendeztek, mely tartalmazta a különböző horgolási technikákat, a frivolitás, ír-, theza csipke és makramé munkákat.

2004-ben megalapítottuk a Csetneki Magyar Csipke Alapítványt, mely céljául tűzte ki, hogy életben tartja ezt a különleges magyar csipkét.

2005. februárban a debreceni Déri Múzeum, a budapesti Iparművészeti Múzeum és a Csetneki Magyar Csipke Alapítvány közös rendezésében nagyszabású kiállításon mutattuk be a csipke múltját és jelenét. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatának segítségével az alapítvány kiadásában jelent meg Erdei T. Lilla Az iglói Szontagh nővérek és a Csetneki Magyar Csipke című könyve. A Szontagh család örökösei és csipkegyűjtők segítségével már több múzeum bemutatta ezt a csodaszép csipkét. Terveink szerint tovább vándorol a kiállítás anyaga, hogy minél többen megismerhessék ezt a régi magyar csipkét.

2006. februárban Rececsipke könyvem magánkiadásban jelent meg.

Ez az életmű gyűjtemény megrendelhető az alapítvány (800 Ft.) anyagi támogatása +postaköltség ellenében.